Egy régi jó barát emlékére, avagy Willie kutya irigylésre méltó élete.

Georg és Erika Shulz kedves német házaspár. Stadtallendorfban élnek. Egy nyáron, történetünk kezdetén két kutyájukkal éppen egy régi barátjuk lakott náluk vendégségben. Az illető besétált egy játékboltba - és megpillantotta a Nagy Ő-t. Egy kedves kis plüsskutya nyújtogatta mancsait felé.

Azonnal megvette kis unokájának, és Georgék Willie kutyája után őt is a Willie névre keresztelték. Neki magának volt már egy valódi kutyája, Fülike. Ez volt 1998 nyarának vége felé.

Amikor már Willie egy éve élt vele, Georgék Willie-je sajnálatos módon elhunyt. Ekkortól kezdve a kis, barna plüssállat még több tiszteletet érdemelt. Őbenne élt tovább Willie lelke.

2000 márciusában egy cicus érkezett a házhoz. A macska sohasem bántotta volna Willie-t. Épp ellenkezőleg: hozzábújt és így aludt el. Ez történt a második cicával is később, és a legújabb barát, a kiskutya is megszerette plüss kollégáját.

2003-ban Willie hazalátogatott Georgékhoz. Csak egy röpke nyaralás erejéig ugyan, de megint szülőföldjén érezhette magát. Sok országban - Törökországban, az Államokban, Spanyolországban - járt gazdájával, aki nagyon szerette őt...

A tolvaj azonban, aki ellopta a bőröndöt és vele Willie-t az ajtó elől, valószínűleg nem viszonyul hozzá érzelmileg. Nem csak egy értéktelen plüsskutya, hanem egy barát, egy társ, egy elhunyt kutya és egy gyermekkor emléke és éber őre veszett el valószínűleg örökké.

Csak reménykedhetünk, hogy Willie jó kezekbe kerül. Olyan szegény gyerekek közé, ahol nagy szükség van rá. Talán ez az ő küldetése a földön... de a gazdája ezután is hiányolja hat éven keresztül hű, néma társát.

Egy plüssállat is lehet pótolhatatlan!

Hacsek Zsófia