Hol volt, hol nem volt, élt egyszer három cicatestvér. Egy asszony hozta őket Fótra, amikor még nagyon picik voltak. A legidősebb kiscica azonban átszökött a szomszédba, ahol össze is barátkozott a szomszéd lánnyal. Ekkor kapta meg első (és utolsó) nevét: Negro lett a színe után.

Hamarosan Negro húga is követte a szomszédba testvérét, és nemsokára a két cica állandó vendég lett náluk. A lány az Avar nevet adta neki, szintén a cicus színe miatt.

Negrónak és Avarnak volt még egy testvére, aki szintén átjárt egy idő után. Ez a fiú szürke volt, a legszebb hármuk közül. A Füsti nevet kapta meg.

Ám ekkor jött a vég.  A cicák felelőtlen gazdája egy éjszaka nem vette észre a fekete Negrót, és elgázolta. A kicsi azonnal meghalt.

Bátyja halála után Avar egészen megváltozott. Agresszívebb, befelé fordulóbb lett. Egyre kevesebbszer ment át a szomszédba, aztán egyszer haza se ment többé. Eltűnt.

Nem így Füsti: ő ettől kezdve csak a szomszédhoz tartozott. Bár nehezen ment a beilleszkedés (gyűlölték egymást a család régebbi cicájával, Nudlival), mégis sok-sok évig velük maradt. A Nudlival való háborúskodást önzetlen, mély barátság váltotta fel. Füsti talán mégis Gábort, gazdája édesapját kedvelte legjobban.

Amikor megérkeztek "állandó" lakhelyükre, a felépült ház kertjébe, Füsti azonnal összebarátkozott a szomszéd Fricivel, ettől kezdve ők, férfiak éjjelente együtt járták a környéket.

2003 végén Nudli és Füsti gazdái egy házőrzőnek szánt kanadai juhászkutya-kölyköt vittek haza. Ettől kezdve Füsti lett Kimi állandó fogócska-partnere. Órákig tudtak együtt játszani.

Aztán egy kora tavaszi napon Füsti nem jött haza reggel. És azután sem. Hogy mi lett vele? Csak találgatni lehet. Mindenkinek nagyon hiányzik Ő, de főleg Gábornak, Nudlinak, Kiminek és a lánynak, aki befogadta, szerette, táplálta és ápolta, ha beteg volt.

Füsti, kérünk, ha még élsz, gyere haza! Mi itt várunk rád, és számítunk a hazatérésedre - halálunk napjáig.

Hacsek  Zsófia

Szervusztok, hazajöttem!